1954-ben született Tótkomlóson. Első könyve, a Kulákprés című szociográfia 1986-ban jelent meg, novelláskötete, a Mielőtt elsötétül 1996-ban. Egy évvel ezután adta ki a Magvető Jadviga párnája című nagyregényét, amely azóta is az egyik legnagyobb könyvsiker Magyarországon.

Kortárs magyar szépirodalmi regénynél korábban soha nem tapasztalt példányszámban (jóval ötvenezer fölött) kelt el, valamint több díjjal kitüntetett játékfilm készült belőle, Deák Krisztina rendezésében. A Jadviga párnája naplóformában írott regény, bár történetileg az elidegenedésről, közelebbről egy rejtelmes családi szövetség csődjéről tudósít, mégsem egyszerűen a széthullás krónikája. Jelentős alkotás, varázslatos elbeszélés, nyelvi erejénél fogva világos gesztus a klasszikus próza eszményei felé a kortárs irodalom bizonytalan hierarchiájában.

2002-ben, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg Milota című különleges családregénye. Závada a címszereplővel, a 67 éves Milota Györggyel mesélteti el életét, miközben egy másik elbeszélő, Roszkos Erka párhuzamos történetét is megismerjük, a két szál néha találkozik, néha évszázadokra távolodnak egymástól. A Jadviga párnájában megszeretett nyelv és figurák ennek a regénynek az olvasóit is magukkal ragadják.

A fényképész utókora címmel látott napvilágot a harmadik Závada regény, amelynek központi témája ismét a hűség. A történet egyrészt kapcsolódik a Jadviga párnájához és a Milotához, velük alkotja a regénytrilógiát, melynek ez az utolsó tagja. Závada elbűvölő és szövevényes nagyregényének minden oldala csupa titok, meglepetés, rácsodálkozás.

Az Idegen testünk címet viselő – legutóbb megjelent – regény egy pesti fényképész-műterembe vezeti olvasóit, 1940 szeptemberébe. Závada hősei sorsán keresztül próbálja megérteni, mit okoznak a szellem, a test és a lélek mélyén a XX. századi életbe vágó élmények és traumák. Hogyan válnak idegenné és leszakítandóvá az olyan nemzet-testrészek és ország-darabok, mint maga a magyar zsidóság vagy az alig-visszacsatolt területek? Mit jelent a háborús országveszejtés, miként csap le már az új önkény – és hogy virulhatnak ki folyton az észjárás szégyenletes hagyományai? Talán ez a legmegrázóbb Závada-regény. Közelről érint, provokál.

Závada Pál 1992 óta a Holmi folyóirat széppróza rovatának szerkesztője.

2009-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották.

A Magvető Kiadónál megjelent művei
Jadviga párnája (1997), Milota (2002), A fényképész utókora (2004), Kulákprés (3. átdolgozott, bővített kiadás, 2006.), Jadviga párnája – hangoskönyv 2007), Idegen testünk (2008), Harminchárom szlovák népmese (2010)

Díjai
Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1989), Magyar Alkotóművészeti Alapítvány Irodalmi Tagozatának szociográfiai díja (1992), Művészeti Alap Irodalmi Díja (1994), Magyar Rádió Nívódíja (1995), Soros Alapítvány irodalmi ösztöndíja (1997), Szinnyei Júlia-emlékdíj (1997), Év Könyve Jutalom (1998), Színházi Dramaturgok Céhe drámaírói ösztöndíj (1998), Déry Tibor-jutalom (1998), József Attila-díj (1998), Krúdy Gyula-díj (1999), Márai Sándor-díj (2000), Tótkomlós díszpolgára (2000), Prima Primissima Díj (2004), Győri Könyvszalon Alkotói Díja (2004), Palládium-díj (2005), Kossuth-díj (2005), Radnóti-díj (2010)